attisch 2010.02.23. 17:59

Az öreg prés

Hogy mi adja a szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkozó emberek szeretetét e foglalatosság iránt? Úgy gondolom, erre sokan sokféleképpen tudnánk válaszolni. Színes a paletta: táj, növény, ember, környezet, eszköz, rendszer, maga a bor, sorolhatnánk hosszasan.

Az én munkálkodásom egyik inspirálója az öreg présem. Hogy miért? Már írom is... :-)

A szőlőtelepítés elgondolásával egy menetben nyilvánvalóvá vált, hogy az addig jóval kisebb tételek feldolgozásához használt kis présem nem fogja kielégíteni a gyors feldolgozás iránti igényt. Ugyanis a korábbi évek egy-egy jobb termését követően hosszan elhúzódott a préselés, hiszen a néhány hektónyi must cefréjét sokszor csak 3-4 présre tudtam feltenni. Ezt valahogy mindenképpen racionalizálni kellett. Egyrészről a feldolgozás gyorsaságát kulcskérdésnek gondolom, másrészről, amit 3-4 présre tudtam eddig feltenni, azt mindenképpen csak lehetőség szerint egyre szerettem volna a munka időhossza miatt is. Így kezdődött a keresgélés.

Amikor már úgy éreztem, közeledik az időpont, hogy megszerezzem a megfelelő nagyságú prést a fenti feladat megoldására, elkezdtem megmozgatni az ismeretségi szálakat. 2007 tavaszán aztán némi keresgélés után már meg is volt egy prés, amit eladásra ajánlottak, csak meg kellett néznem.

Két dolgot láttam: első látásra erőteljes tetszés és őrületes munkaráfordítás igénye. Ez a két kifejezés írja le legjobban a kezdeti érzéseimet, miután megláttam az öreg prést. Természetesen azonnal megalkudtunk. Mondhatom, igen baráti áron kaptam meg. Tekintve, hogy a prés öntöttvas, a préstányér súlya kb. 200 kg, még ócskavas áron is szinte többet ért volna, mint amennyit kértek érte, de kimondott vagy kimondatlan kívánsága is teljesült az előző gazdájának azzal, hogy jó kezekbe kerüljön. A vételárat azért egy kis borral még megfejeltem, hogy közelebb legyünk a valós értékhez.

Nem vártam sokat, összeszedtem embert és szállítási alkalmatosságot és pár nap múlva már az udvarba is került a prés. Most már, hogy kép is jöjjön, ebben az állapotban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután jól körül kellett járnom a felújítással kapcsolatban mindent, de haladt a projekt, majd 2009 nyarán teljes gőzre kapcsoltunk. Csak egy példa az ötletgyűjtésre ez a rács, amit a préskosáron belül alulra, a préstányérra teszek. Nagyon jól bevált, kitűnően folyik ki a lé, sokkal kevésbé kell nyomni, csak úgy csorog és csorog. Ez még nem az én rácsom, de az ötlet innen származott:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval ott tartottam, hogy gőzerőre kellett kapcsolnom 2009 nyarán, az új telepítésem első termésére készülve. A présház előtt kijelöltem és megtisztítottam egy placcot, és egy komoly, 90x90 cm-es betonalapot készítettem a prés befogadására. Ahogy kell: egy sóderréteg, betonháló és komolyabb kb. 10-12 cm  betonréteg. A betonba kimért helyekre 3 dűbel került, a prés három lábának lefogatására.

Ezzel párhuzamosan kiszedtük a préstányérból az orsót, ugyanis a fentebbi képen látható présfej erősen hiányos volt, viszont kaptam egy másikat orvosolható hiányossággal. Tehát ezt a menetes orsót kellett átalakítanom az új fejhez. Ez a munka egy új menet vágásával egy megfelelő esztergán elvégezhető volt.

Közben a préstányér csiszolásra és festésre került, aztán már jöhetett is a helyére állítás. Hozzáteszem: 4 ember tudta a helyére emelni, de jól nézett ki utána:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kész volt tehát az alap, a préstányér és az új menetes orsó is. Készültek a fej apróbb kiegészítései, alkatrészei és ezzel egy időben a préskosár. Az abroncsokat lepucoltam, szépen ledrótkorongoztam, festettem. Megújultak a kötőelemek is, mert a régiek sajnos már nem tudták ellátni funkciójukat. Közben készültek a fa alkatrészek is, természetesen szép tölgyfából. Mikor készen álltak a prés dongái és az abroncsok is, Tibi haverommal összeszereltük a kosarat:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ekkor már csak olyan "apróbb" munkák maradtak, mint a nyomólapok (két félkör) és keresztfák elkészítése, az orsó visszahelyezése a préstányérba (ezt alulról egy kb. 5 kg-os anya fogja hozzá a tányérhoz). Továbbá még a fejnek a munkáit kellett befejezni, az ugróékeket legyártani, homokszórni, festeni.

Lényeg az, hogy a szüretre azért összeállt a dolog:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azért még akadt némi bonyodalom: az öntöttvas fej menete elég hosszan ki volt szakadva már mikor hozzám került. Ez az első néhány használatban csak tovább romlott és így az utolsó préselésem előtt meg kellett csináltatnom egy szakemberrel. Kiesztergálta a régi menetet, majd megperselyezte egy új házzal és menettel, igen kemény anyagból. Továbbá az apróbb kopásokat is felhegesztették öntvény pálcával, így minden akadály el lett hárítva a folytatás elől. Az idei szüretet már teljes gőzzel végezhetjük rajta reményeim szerint.

A súlyról már esett szó, de a prés térfogata a lényeg: számításom szerint 270 literes. Elég azt elmondani, hogy a vegyes fehérboromnak a lebogyózott cefréjével úgy volt színig a prés, hogy arról 470 liter must jött le. Azt hiszem, ettől nem kell nagyobb... :-)

Így préselek én:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6 komment

Címkék: prés

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr691784442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagyberényi szőlőskert · http://nagybereny-szolo.blogspot.com/ 2010.02.25. 16:37:46

Jópofa az öreg, én is hasonló állapotút örököltem, csak kisebbet. Most, a képek és a leírás alapján, azt hiszem mégsem dobom ki, hanem felújítom. Jó az öreg a háznál... :-)

attisch · http://birtokszuletik.blog.hu/ 2010.02.25. 19:21:06

@nagyberényi szőlőskert: Igen, a pontos korát sajnos nem tudom, de száz éveshez biztosan közeli, tekintve, hogy minden alkatrésze öntött- vagy kovácsoltvas.
Mivel neked még ráadásul örökség is, mindenképpen vigyázz rá, nehogy kidobd!!! Sok pénzt költöttem rá, de egyes munkákat borral is le tudtam kompenzálni...

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.02.25. 20:48:59

Nagyon szép munka!!!! Gratulálok!

Száz éves szerintem nincs, ezek az 1950-es években terjedtek el. Régebben tisztán fából készült prések voltak, középen egy csigával (kancaprés), vagy olyanok, amelynek a végén egy nagy farönk volt a nehezék, és azt eresztették a cefrére (bálványos prés).

Én is nagyapám hasonló prését használom, de van egy régebbi kancaprésem is. Ez utóbbi kiállítási darab a pajtámban.

attisch · http://birtokszuletik.blog.hu/ 2010.02.25. 21:52:08

@RAMBO: Köszönöm a kiegészítést! Valahol, valamit már mintha hallottam volna a présem származásáról, de sajnos nem kezdtem el "felgyűjteni" az anyagot. Megpróbálom pótolni.
Van állandó kiállításod is? :-) Megtekinthető?
A múltkorjában elveszett a hosszabb kommented. Kérlek, hogy pótold, mert nagyon kíváncsi lennék a véleményedre. Azt hiszem a Guyot-val kapcsolatban?!

Csernethfay G. Pál 2011.01.01. 20:44:43

Az a bizonyos rács miért jó és pontosan hol a helye? A cefre alatt, a vas tányéron?
Nagyon szép lett!

juhostt 2013.12.01. 14:24:46

Tisztelt attisch!

Afelől érdeklődnék, milyen fajta tölgyet használt a prés kosarához? És mért éppen tölgyet? Nekem jelenleg csak akác áll rendelkezésemre a prés kosár felújításához, de ha nyomós oka van a tölgynek, akkor szerzek azt.

Előre is köszönöm a választ!
süti beállítások módosítása