Ezúttal az általam választott nemes- és alany szőlőfajtákról írok. Forrásként segítségül hívom a bibliaként tisztelt Csepregi Pál - Zilai János: Szőlőfajta-ismeret és -használat című, a Mezőgazdasági Kiadó által 1988-ban kiadott könyvet.
A második részben a Kékfrankosról és a Zweigeltről lesz szó.
Kékfrankos
► Hasonnevei
Hazánkban tévesen Nagyburgundi néven is ismerik. A német nyelvterületeken Blaufränkisch, Limberger; Csehszlovákiában Frankovka; Jugoszláviában Moravka; a Szovjetunióban Siroká lisztnüj néven szerepel.
► Származása
Nem tisztázott. Viala-Vermorel (1901-1910) szerint a XIX. század elején még nem ismerték. Németh (1967) a convar. orientalis - subconvar. caspicához sorolja.
► Fajtaköre
Németh (1967) három alfajtáját, mégpedig a Nemes, a Ligetes és a Rugós kékfrankost különbözteti meg.
► Elterjedtsége
Legjobban Magyarországon terjedt el, de ismerik és termesztik Csehszlovákiában, Ausztriában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban is. 1960-ban összes területét 2400 ha-ra becsülték. Értékeire a nagyüzemek is felfigyeltek, 1975-ig azonban csak mérsékelten, ezt követően pedig az akkor meghirdetett vörösborprogram keretében nagyobb területen telepítették, így 1985-ben üzemi területe meghaladta az 5400 ha-t, s a nagyüzemekben 32 %-os részesedésével az első vörösborszőlő-fajtává lépett elő.
► Ampelográfiai jellemzői
Tőkéje kifejezetten erős növekedésű, kisszámú felálló vesszővel jellemezhető. Vesszői vastagok, barnás színűek, sötétebb csíkozásúak, hosszú ízközűek. Rügyei középnagyok, hegyesedők, csupaszok. Vitorlája barnabronzos, majdnem teljesen csupasz. Fiatal levelei is barnabronzosak s lefelé hajló szélűek. Levele nagy, majdnem teljesen ép, csúcsa kiemelkedő. Vállöble keskeny V alakú. Levélszéle fűrészes, fűrészes-csipkés, mélyen és ritkán bemetszett. Színe sötétzöld, tompa fényű. Felülete alig hólyagos. Fonáka jól érzékelhetően serteszőrös. Ez a tulajdonsága levelének alakja mellett egyik legjellemzőbb fajtabélyege. Levéllemeze kiterített. Szövete vastag, bőrszerű. Levélerei barnáspirosak. Levélnyele hosszú, barnáspiros, serteszőrös. Szártagja vastag, ugyancsak barnáspiros. Kacsai középhosszúak. Fürtje középnagy, vállas, olykor ágas, közepesen tömött. Fürtátlagtömege 150 g. Bogyói kicsik, gömbölyűek, 15×15 mm-esek, 2,0 g tömegűek, sötétkékek, kissé hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, élénk savtartalmúak, kellemes ízűek.
► Termesztési értéke
Minden vonatkozásban az egyik legértékesebb fajtánk. Tőkéi kiegyenlített állományú ültetvényt alkotnak, kevés hajtást nevelnek és könnyen kezelhetők. Termőképessége kielégítő. Minden évben megbízhatóan terem, de esetenként kötődése nem tökéletes. Szeptember végére 16, október első felében 17-18 fokos a mustja (lásd az alábbi táblázatot).
A Kékfrankos néhány termesztési adata (kivonat) |
Év | Rügy db/m² | Termés t/ha | Mustfok tömeg% | Savtartalom g/l | Rothadás 1-10 | Szüreti idő |
Gyöngyösön Moser-műveléssel |
Átlag | 10,6 | 11,0 | 17,4 | 8,8 | 0,8 | X. 16. |
Szigetcsépen Moser-műveléssel |
Átlag | 6,6 | 8,2 | 17,0 | 10,5 | 0,5 | X. 13. |
Gyöngyösön kettősfüggöny-műveléssel |
Átlag | 6,0 | 12,3 | 16,8 | 8,9 | 0,7 | X. 17. |
A legrosszabb évjáratokban is elfogadható minőséget terem. Viszonylagos fagytűrése figyelemre méltó. Nem rothad. Fürtjei sokáig a tőkén tarthatók. Géppel jól szüretelhető. Kevés másodfürtöt nevel. Bora szép színű, finom cserzőanyag-tartalmú, kissé savas. A világhírű Egri bikavér legfontosabb fajtája. A Soproni borvidéken termett borai is híresek.
► Termőhelyi besorolása
Minden vörösbortermő vidéken s az ezekkel szomszédos jó bortermő helyeken telepíthető.
► Összefoglaló értékelése
A Kékfrankos a magyar vörösborszőlő-fajták között vezető szerepet játszik. Területe a jövőben növekszik. A nemesítők gyakran használták szülőpartnerként. Az osztrák Zweigelt és a Blauburger, a Táltos, a Magyar frankos, a Rubintos fajták, továbbá a Cs. V. 420 és a Cs. V. 525 fajtajelöltek egyik szülője.
► Klónjai
Teltfürtű kékfrankos klóntípusát Luntz Ottokár és társai szelektálták. 1980-ban államilag minősített fajta lett. Szaporításra ideiglenesen engedélyezett, megkülönböztető jelzéssel forgalmazható klónjai: a Kékfrankos M. 6|44 Ausztriából, a Kékfrankos Wei. 379 pedig az NSZK-ból származik.
Zweigelt
► Hasonnevei
Ausztriában Rotburger néven is ismerik.
► Származása
Zweigelt, az ausztriai klosterneuburgi iskola igazgatója állította elő 1920-ban a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésével.
► Elterjedtsége
Ausztriában jelenleg mintegy 2500 ha-on termesztik, s az Oportó és a Kékfrankos mellett a harmadik legfontosabb vörösborszőlő-fajta. Magyarországra a 60-as évek közepén hozták be s kezdték szaporítani. Különösen a hatodik ötéves tervidőszakban sokat telepítettek belőle. 1985-ben területe meghaladta az 1600 ha-t, így a Kadarkát nem számítva, az üzemekben a Kékfrankos után a második legjobban elterjedt vörösborszőlő-fajtánkká lépett elő.
► Minősítése
1981-ben kapott állami minősítést s jelenleg a fő árufajták közé tartozik.
► Ampelográfiai jellemzői
Tőkéje a Kékfrankosénál valamivel gyengébb növekedésű, ritka vesszőzetű. Vesszői középvastagok, sötétbarnák, rövid ízközűek. Rügyei kicsik, gömbölyűek vagy kissé hegyesedők, elállók, csupaszok. Vitrolája sárgászöld, majdnem csupasz, fényes. Levele nagy, alig tagolt, kerekded (a Kékfrankosé inkább sarkos). Vállöble nyílt. A Kékfrankosnál világosabb zöld színű, sima felületű. Levélszéle sekélyebben bemetszett és csipkés. Fonáka főleg az ereken serteszőrös. Levéllemeze hullámos. Szövete vastag. Levélnyele, szártagja barnáspiros árnyalatú. Levélerei zöldek vagy enyhén pirosas árnyalatúak, levélnyele rövid, halványpiros. Szártagja is halvány barnáspiros. Fürtje a Kékfrankosénál nagyobb, vállas, esetenként ágas, nagyon tömött, a bogyók olykor deformálják egymást. Fürtátlagtömege 180 g. Bogyói a Kékfrankoséhoz hasonlóak, 15×15 mm-esek, 1,9 g tömegűek, sötétkékek, vastag héjúak, lédúsak, kellemes ízűek, egyenlőtlenül színeződnek. Éréskor a jól színeződött bogyók mellett apró zöld szemek is találhatók.
► Termesztési értéke
A Kékfrankosnál korábban zsendül, s előbb érik. Beérési foka is valamivel jobb. Bőven terem (lásd a következő táblázatot).
A Zweigelt néhány termesztési adata (kivonat) |
Év | Rügy db/m² | Termés t/ha | Mustfok tömeg% | Savtartalom g/l | Rothadás 1-10 | Szüreti idő |
Gyöngyösön kettősfüggöny-műveléssel |
Átlag | 7,2 | 14,8 | 16,6 | 7,8 | 1,4 | X. 15. |
Szigetcsépen Moser-műveléssel |
Átlag | 4,0 | 8,7 | 18,3 | 7,3 | 2,2 | X. 17. |
Fiatal tőkéi túltermésre hajlamosak. Növekedési erélye kielégítő. Hajtásai korán kezdenek sárgulni és hamar beérnek. Fagytűrése kisebb, mint a Kékfrankosé, rothadásra is érzékenyebb. Viszonylag kevés hajtást, szellős lombozatot nevel. Kordonművelésű tőkéit elegendő hosszúcsapokkal s rövidebb félszálvesszőkkel terhelni. Bora színanyagban gazdag, csersavdús, harmonikus, jó minőségű. Kezdetben a Kékfrankosnál többre értékelték, a mind gazdagabb tapasztalatok szerint azonban borának minősége inkább a Kékfrankos és az Oportó közé tehető.
► Termőhelyi besorolása
A legtöbb vörösbortermő vidéken és az ezek közelében levő jó bortermő helyeken telepítése engedélyezett.
► Összefoglaló értékelése
A Zweigelt mind a szőlőtermesztők, mind a borászok kedvelt fajtája, ezért nemcsak az üzemi termesztésben, hanem a házikertekben is további jelentős térhódításával számolhatunk.
Utolsó kommentek