Ezúttal az általam választott nemes- és alany szőlőfajtákról írok. Forrásként segítségül hívom a bibliaként tisztelt Csepregi Pál - Zilai János: Szőlőfajta-ismeret és -használat című, a Mezőgazdasági Kiadó által 1988-ban kiadott könyvet.

Az első részben az alanyfajtáról és az Olasz rizlingről lesz szó.

 
Berlandieri × Riparia Teleki-Kober 5BB alanyfajta
 
Származása
 
Teleki Zsigmond villányi szőlőtermesztő 1886-ban a franciaországi Resseguier nevű szőlőtermesztő Alénya nevű helységben levő telepéről kb. 40 ezer szőlőmagot hozott be. E magvak a V. Berlandieri, V. riparia, V. rupestris amerikai fajok és a V. vinifera fajták természetes kereszteződéséből származtak. Teleki Zsigmond e magvak elvetése s a kikelt növények felnevelése után sokévi munkával választotta ki az 5A és a 8B jelzéssel ellátott egyedeket. Az új fajták előállításához nem egyetlen növényt, hanem több egyedet használt. A jelzést a csupasz, B jelzést a szőrös hajtású (szártagú) fajtáknak adott. Az 5BB elnevezésű alanyt Teleki 5A jelzésű fajtájából Kober osztrák szőlész szelektálta Klosterneuburgban.
 
Elterjedtsége
 
Az 5C mellett a második legfontosabb alanyfajtánk. Világszerte ismerik, kedvelik s nagyban termesztik.
 
Minősítése
 
1983-ban sorolták az államilag minősített fajták közé.
 
Ampelográfiai jellemzői
 
Tőkéje erős és gyors növekedésű. Vesszői középvastagok, hosszú ízközűek, bordázottak, sötét gesztenyebarnák. Fája kemény, vesszőjében aránylag kevés a bél. Rügyei kicsik, hegyesek, alig elállók. Fakadó rügye liláspiros, szürkésgyapjas. Vitorlája csak a hegyén pókhálósan gyapjas, bronzpiros színű. Fiatal levelei zöldek, bronzos visszaverődésűek. Levele nagy, kerekded vagy kissé megnyúlt, alig karéjos. Karéjának csúcsa azonban kiemelkedő, jól látható. Vállöble többnyire U alakú. Levélszéle csipkés-fűrészes. Levelének színe sötétzöld. Felülete sima. Fonáka az ereken serteszőrös. Szövete vékony, puha. Levéllemeze kiterített, szélei kissé felfelé hajlók. Ereinek töve piros. A középső ér és a két szélső ér töve pirosas, T alakot mutat. Szártagja zöld, de a napos oldalon pirosas futtatású. Nóduszai szintén liláspirosak. Virága funkcionálisan nőjellegű. Ha termést hoz, fürtje kicsi, hosszúkás, kicsi, gömbölyű, fekete bogyókkal.
 
► Termesztési értéke
 
Az összes alanyfajta közül ez neveli a legtöbb vesszőt, s azokat jól beérleli. Az anyatelepeken csak a levélfiloxéra bántja. Jól gyökeresedik. A legtöbb fajtával jól forrad. Filoxéra-, szárazság- és  mésztűrése kiváló. Affinitása (együttélő képessége), adaptációja (a környezeti feltételekhez való alkalmazkodása) jó. A ráoltott fajták azonos termésminőségben a Riparia portalis fajtához viszonyítva 25-30 %-kal többet teremnek.
 
Összefoglaló értékelése
 
Számos kiváló tulajdonsága ismert, hazánkban és más országokban is az egyik legjobban szaporított alanyfajta.
 
Klónjai
 
Megkülönböztető jelzéssel forgalmazható klónjai a Cr. 2, az Fr. 148 és az Wei. 48. Honosítás céljából még a Cr. 26, a Cr. 71, a Gm. 13 klónjait is tanulmányozzák hazánkban.
 

 
Olasz rizling
 
Hasonnevei
 
Több országban Wälschriesling néven ismerik, vagy megkülönböztetésül a Rajnaitól az olasz szónak megfelelő kifejezést - italien, italienski, italico, taljanska, vlassky, stb. - teszik a rizling szó mellé.
 
Származása
 
Nem tisztázott. Elnevezése olaszországi eredetét bizonyítaná, mégis inkább Franciaországból terjedhetett el előbb Németországba, majd a XIX. sz. közepe után Európa legtöbb szőlőtermelő országába, így hazánkba is. A természetes rendszer szerint convar. occidentalis - subconvar. gallica.
 
Fajtaköre
 
Németh (1958) szerint több alfajtája van. Ezek közül a Nemes rizling és a Cifra rizling a legértékesebbek. Az Apró rizling, az Öreg vagy a Nagy bogyójú rizling, a Rugós rizling, a Repítős rizling, a Sallangos rizling kevésbé értékes vagy termesztési érték nélküli alfajta.
 
Elterjedtsége
 
Elsősorban Magyarországon és a szomszédos országokban termesztik. Olaszországban is elterjedt. A Szovjetunióba 1930-35 között vitték Romániából. 1946-49 között a hazánkból és Romániából importált vesszőkkel szaporították el Moldáviában (Ampelografija SZSZSZR, 1946-1956). Hazánkban a filoxéravész után kezdett rohamosan terjedni, néhány évtized alatt első fehérborszőlő-fajtánkká lépett elő. Tokaj-Hegyalját kivéve minden borvidékünkön termesztik. Legjelentősebb a Balaton körüli borvidékeken, de nagy felületű ültetvényei találhatók az alföldi, a mátraaljai, stb. szőlőkben is. 1960-ban az ország akkori szőlőterületének (26 260 ha-on) 13 %-át foglalta el. 1970-ben 20 488 ha-on termesztették. Különösen sokat telepítettek belőle a II. ötéves tervidőszakban. 1961-85 között az üzemek 12 270 ha Olasz rizling ültetvényt létesítettek. Jelenleg is a keresett fajták közé tartozik, s megfelelő arányban továbbra is ültetik.
 
Minősítése
 
1956-ban lett államilag minősített fajta. Jelenleg csak a klónjai telepíthetők.
 
Ampelográfiai jellemzői
 
Tőkéje középerős vagy gyenge, sűrű, vékony vesszőzetű. Vesszői vékonyak, egyenesek, hosszú ízközűek, szalmasárgák, világosbarna csíkozásúak. Rügyei kicsik, hegyesedők, gyapjasak. Vitorlája fehéren gyapjas, a hegye halványpiros. Vitorlalevelei sárgászöldek, gyapjasak, kissé domborodók.  Levele középnagy vagy kicsi, változatosan tagolt, karéjos, hasadt, osztott. Felső oldalöblei középmélyek, határozatlan alakúak, záródók vagy zártak, az alsók sekélyebbek, záródók vagy nyíltak. Vállöble nyílt, szabálytalan alakú. Levélszéle fűrészes, mélyen és sűrűn bemetszett. Színe olykor világosabb, máskor sötétebb zöld. Felülete alig hólyagos, inkább sima. Fonáka pókhálós. Szövete vékony, finom. Levélszélei felfelé hajlók. Erezete zöld. Levélnyele középhosszú, zöld, csupasz. Szártagja vékony, sima felületű, halvány barnászöld. A kacsok hosszúak, vékonyak, barnászöldek. Fürtje kicsi, többnyire hengeres, tömött, gyakran mellékfürtöt visel. Fürtkocsánya hosszú, egyenletesen vastag. Fürtátlagtömege 90 g. Bogyói kicsik, gömbölyűek, átlagosan 14×14 mm-esek, 1,5 g tömegűek, sárgászöldek, jól beérve napos oldalukon barnás árnyalatúak, vékony héjúak, lédúsak, édesek, jellegtelen ízűek és sokmagvúak.
 
Termesztési értéke
 
A késői érésű fajták közé tartozik. Viszonylag későn zsendül s lassan érik. Szeptember közepén átlagosan 13,5, október elején 15,5 fokos a mustja. Termőképessége jó. Terméshozása viszonylag egyenletes. A legmegbízhatóbb fajták egyike. Gyöngyösi és szigetcsépi termesztési adatait az alábbi táblázatból ismerhetjük meg:
 

Az Olasz rizling néhány termesztési adata (kivonat)

Év

Rügy db/m²

Termés t/ha

Mustfok tömeg%

Savtartalom g/l

Rothadás  1-10

Szüreti idő

Gyöngyösön Moser-műveléssel

Átlag

15,5

13,4

16,7

8,6

1,6

X. 14.

Szigetcsépen Moser-műveléssel

Átlag

9,0

13,4

14,9

9,3

1,4

X. 12.

 

Tőkéi viszonylag tartósak, magasművelésre alkalmasak, terhelésre kevésbé érzékenyek, a hosszú metszést is jól tűrik. Tápanyagban szegény, száraz homokra nem való, mert tőkéi könnyen legyengülnek, s fejműveléssel sok nyakhajtást nevelnek. Viszonylagos fagytűrése a V. vinifera fajták között kiemelkedő. Rothadásra közepesen érzékeny. Termőhajtásonként közepes számú fürtöt nevel. Gyöngyösön sokéves átlagban 1,62, Szigetcsépen 1,75 értéket kaptunk. A nagy  tőkeformákon késői érését figyelembe kell venni, mert nagy termés esetén minőségcsökkenése számottevő. Bora a keserűmandulára emlékeztető ízű és zamatú, többnyire lágy, a legtöbb évben fajtajelleges. Nagy bort csak késői szürettel és a jó évjáratokban ad. Túlérett szőlőjéből különleges minőségű oxidatív típusú borok készíthetők. Különösen híresek a Badacsonyi, a Balatonfüredi, a Csopaki, stb. Olasz rizling borok.
 
Termőhelyi besorolása
 
Üzemi termesztése a Tokaj-hegyaljai és az Ászár-neszmélyi borvidéket kivéve minden borvidéken, továbbá minden jó bortermőhelyen engedélyezett.
 
Összefoglaló értékelése
 
Az Olasz rizling késői érése ellenére továbbra is egyik legfontosabb fehérborszőlő-fajtánk. Különösen sokra értékeljük kiegyenlített állományát, jó termőképességét, borának megbízható minőségét. A nemesítők e fajtát a Nosztori rizling, a Kecskemét 3 fajtajelöltek előállításához használták fel.
 
Klónjai
 
A Bakonyi Károly és Jeszenszky Árpád által előállított Nemes olasz rizling klón 1969-ben, a Kiss Ervin által szelektált B.20 jelzésű klón 1980-ban kapott állami minősítést. Ezeken kívül megkülönböztetett jelzéssel forgalmazható a Németh Márton és társai által szelektált P.2 és a Kiss Ervin által szelektált B.5 és B.14 jelzésű klón.
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://birtokszuletik.blog.hu/api/trackback/id/tr131833262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása