2010.04.09. 12:15
Tavaszi munkák
Az elmúlt időszakban kicsit összecsaptak a fejem fölött a munka hullámai, de most összefoglalom az utóbbi napok ténykedését a birtokon.
Először is, a korábbi próbálgatás után, lemetszettem a teljes területet. Több, mint 2 teljes napot vett igénybe a 406 tőke metszése, lekötözgetése. Volt, ahol karót kellett igazgatni, volt, ahol törzset kötözni újra, de a legidőigényesebb a levágott részek támrendszerről való lerángatása volt talán.
Készre kivitelezett egyes Guyot
A metszés után kihordtam a levágott venyigét a terület végébe, hadd tartsa a partfalat a hátsó részen. Ezek után huzalfeszítés következett, a sorok közepén elhelyezett U-alakú átjárónál előre- és hátrafelé is, minden egyes huzal végén megtalálható spanolóval. Volt egy végoszlopom, ami az egyik tavalyi heves esőzés után kicsit megdőlt, ezt is megigazítottam.
A támrendszert tavaly tavasszal tettük a helyére. Az oszlopok festésére már csak egy rétegben volt lehetőség, mert úgy megindult utána a lombképződés, hogy az már nem engedte a további festőmunkát. Az egy réteg festék pedig kevésnek bizonyult, így az idén megkapta a következő réteget a fenti munkák után.
Lakk-kátránnyal festett oszlop
Ezek után következett a sorok meghurulása, majd a Vegesolos lemosópermetezés. Végül a berotálással lezártam a hirtelen tavaszi munkákat. Most kb. 3 hét pihi, akkor jön az első permetezés és az első kapálás. Néhány kép a területről ebben az állapotban:
Közben, elsősorban a Zweigelt tőkéken gyönyörűen megindultak a rügyek:
A fakadó rügyek mellett itt látható a Losonci Bálint információi alapján beszerzett gumikötöző is:
Ha már egyszer tavasz van és az ember a téli semmittevésből kilendülve munkába fog, érdemes megújítani, szépíteni a környezetet is. Ennek jegyében először is megújult a pince előtti pihenőpad:
Aztán egy pihenőpadot telepítettem a szőlőterületem felső végébe is, tehát a 70 méter hosszú sorok túlsó felébe, hogy kapálás, egyéb munkák közepette meg lehessen pihennie a fáradó munkásoknak:
Végül, de nem utolsó sorban, két diófát ültettem a présház előtti terület két sarkába. Reméljük a legjobbakat az eredés szempontjából. A területről tavaly, az öreg prés telepítése előtt már kivágtam egy nagyméretű bukszusbokrot. Maradt még egy bukszus és egy igen öreg tuja, amiktől sajnálattal, de megszabadulok a közeljövőben. Hogy miért? Hiszem és vallom, hogy a présház elé diófa való. Idézem ezúttal bizonyságul Márai Sándor szavait:
Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének.
5 komment
Címkék: zweigelt metszés birtok támrendszer
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fiatalborivo 2010.04.11. 10:21:53
attisch · http://birtokszuletik.blog.hu/ 2010.04.11. 14:05:49
U.i.: találkozunk akkor 24-én?
fiatalborivo 2010.04.12. 17:26:26
attisch · http://birtokszuletik.blog.hu/ 2010.04.12. 20:44:20
Jelezd, ha már ráérsz és szívesen látlak nálam egy birtokkóstolóra... :)
Utolsó kommentek